Testem pora táplálhatja majd az élő természetet

Testem pora táplálhatja majd az élő természetet

November első két napja az emlékezésről, az elhunytakról, az eltávozott lelkekről szól. Ilyenkor jóval többen látogatunk ki a temetőkbe, több mécsest gyújtunk meg, és hosszasabban elmélkedünk az élet értelméről, vagy az általunk hagyható lenyomatokról.

Én is kimentem Málta legnagyobb temetőjébe, hogy megcsodáljam annak szépségét és méltóságát. Ahogy a csodálatos, régi fényképekkel díszített sírokat, emlékhelyeket és családi kriptákat nézegettem, feltűnt a kontraszt a rájuk helyezett élő virágok és a hideg kőtömbök között.

testem pora

Sétálás közben képzeletemben a temetők erdők voltak. Elgondoltam, milyen felemelő lehet, ahogy a kövek alatti elszigetelt pihenés helyett egy-egy fát táplál tovább a testem. Lelki szemeimmel láttam, amint a fák levelei a fülünkbe susognak, lombjaik árnyat adnak, törzseik pedig támasztékot nyújtanak.

Szívesen tölteném az időm egy ilyen erdőben, ahol minden fának neve és arca van, ahol a természet körforgásaként testem pora egy másfajta életformában születhetne újjá. Azt is el tudom képzelni, hogy a közeli parkban, vagy az ablakból kinézve, a házunk mellett látok életerős, burjánzó fákat, tudva, hogy valamely szerettem, ismerősöm, vagy ismeretlen embertársam teste táplálja azt.

Gondolj bele, szép lassan mennyi lenyomat maradna minden egyes ember után. Nem csak tárgyak, alkotások, eszmék, tettek, hanem valódi, élő, lélegző entitások. Valamivé válhatnánk, ami energetizálja a földet, építi az ökoszisztémát, és egészségesebbé teszi a környezetet.

A fa szimbolizálja az életet, a gyökereket, a létet. Fák nélkül nincsen oxigén, természetes árnyék, éhet-szomjat csillapító gyümölcs, lobogó tűz, és még rengeteg olyan dolog, amit manapság már teljesen megszokottnak tekintünk.

Sőt: a fa alakja mutatja családi kapcsolatainkat, felmenőinket és leszármazottainkat – a vérvonalunkat. Lehet hát ennél szebb mementó, mint fa alakban létezni tovább ezen a bolygón?

testem pora

Elhatároztam, én ilyen formában szeretnék részese maradni a földi létnek. Táplálja testem pora a növekvő új életet, lombomban madarak fészkeljenek, ágaimra másszanak fel gyerekek, törzsem tövében csókolózzanak szerelmesek. Aztán az idő előrehaladtával fa-testem tüze adjon az otthonoknak meleget, s újabb testem pora fűszerezze újra a természetet.

Szerző: Gürtler Szilvia

Fotók: saját

Várlak szeretettel Nőkör csoportomba, beszélgessünk.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.