Több mint 2 évvel ezelőtt azzal zártam a cikkem, hogy kíváncsi vagyok, miről írok majd egy év múlva. Nos, az elmúlt jónéhány hónap ismét fordulópontokat hozott, ahol újradefiniáltam önmagam, és azt, hogy ki vagyok én. …
Izgalmas, és talán az egyik legfontosabb kérdés az életünkben, hogy mit akarunk örökül hagyni gyermekeinknek. Kacsalábon forgó palotát? Kimeríthetetlen bankszámlát? Folytonos bevételt termelő vállalkozást? Biztonságos(nak gondolt) életet?
Én ma már valami egészen mást szeretnék örökül hagyni gyermekeimnek, mint azt gondoltam akár 10 évvel ezelőtt. Ahogy változott az életem, a világlátásom, teljesen megváltoztak a prioritásaim.
Gyermekként nagyon élveztem a téli várakozás napjait: kívánság-levelet írni, csizmámat kitenni, majd lesni, hogy mikor kopogtat a Mikulás az ablakon. Kirohanni a hóba, és csodálkozni, hogy minden hónyom nélkül is odajutottak a nekem szánt meglepetések, ahova terveztem.
A minap randevúztam. Mit mondjak: nem sikerült túl fényesen L Az eset után elgondolkodtam, hogyan léphetek tovább egy ilyen vacak randi után.
Szeretetre vágysz? Szeress!
Mondotta volt Marcus Valerius Martialis római költő jó néhány évszázaddal ezelőtt…
Méghozzá először is ÖNMAGADAT!
Egészítem ki én a fentieket elmúlt 40 évem tapasztalatát felhasználva.
Majdnem egy évvel ezelőtt írtam meg a cikkem arról, hogy érett nőként érett férfi társra vágyom. Talán eszembe sem jutott volna átolvasni, vagy elgondolkodni az írás tartalmán, ha a napokban nem osztja meg valaki egy részletét.
Ahogy olvastam, a szívemet a torkomban éreztem dobogni, hiszen minden megvalósult, amit leírtam.
Hol volt, hol nem volt, messzi vizeken túl élt egyszer egy kis hableány. Ez a kicsi leány egy óriás nagy palotában éldegélt édesapjával, és húgával. Gyönyörű vízi liliomok, pompázó tengeri rózsák és csillogó kardvirágok között úszkálhatott egész álló nap.
Hallom, ahogy sírsz a szobádban.
Még nem alszod át az éjszakát. Azon gondolkodom, felkeljek-e hozzád, vagy hagyjam, hogy álomba sírd magad. Egyesek szerint mindig fel kell venni a gyereket, amikor sír, ne érezze magát soha egyedül. Mások azt javasolják, hagyjam sírni, megszokja majd, s ha megtanulja, hogy nem veszik fel mindig, végül átalussza majd az éjszakát. Melyiknek higgyek? Melyik alapján cselekedjek?
Míg ezen morfondírozom, elszenderülök.
A szakítás önmagában egy nehezen feldolgozható esemény. Idő kell hozzá. Számomra a feldolgozási szakasz kettős: egyrészt hagyom, hogy átéljem, megéljem az érzelmeimet, másrészt nagyon is tudatosan próbálom magam átlendíteni a nehéz időszakon. Ennek a kombinációnak a skizofrén verziója az, hogy ösztönösen ostorozom és kínzom magam, vagyis zsigerből csinálok olyan dolgokat, amelyek hátráltatják a felépülésemet.
1997-1998-ban kezdődött minden. Mikor még betárcsázós internetünk volt, és csak délután 6 után lehetett gép elé ülni, mert akkor volt olcsóbb a vonal.