
Mi lehet az ok, miért nem kell senkinek?
Andi szomorúan bandukolt hazafelé az esőben. Fejét lehorgasztotta, miközben arcán peregtek végig a könnyei. Szégyellte magát.
Andi szomorúan bandukolt hazafelé az esőben. Fejét lehorgasztotta, miközben arcán peregtek végig a könnyei. Szégyellte magát.
3 éve költöztünk szét a volt férjemmel. Az azóta eltelt időt sem töltöttem persze zárdában, de tartós kapcsolat kialakítására valahogy azóta nem került sor. Nem annyira tudatosan alakítottam így, egyszerűen egészen máshol volt a fókusz az életemben.
Nem oly régóta kezdtem azon morfondírozni, kit látok visszatükröződni, amikor belenézek a tükörbe. Magamat, vagy a maszkomat? Mit látnak mások, ha rám néznek? Mit látok én, ha másra nézek? Maszkok néznek maszkokra, vagy valódi arcok valódi arcokra?
6 nő, 8 órában együtt. Ez az a felállás, amit mindeddig egyedül kedvenc osztrák munkahelyemen voltam képes és hajlandó elviselni. Aztán a minap alkalmam adódott megtapasztalni valami egészen más minőséget.
Imádok olvasni. Heti minimum 1 könyvvel végzek. Épp a napokban fejeztem be Martin Wherle, „Csak nem terhes, Müller úr?!” című könyvét. Kacagtató percekben volt részem. Mondhatom, tényleg egyedi és különleges olvasmány.
Maga az alaphelyzet sem mindennapi. Bár feldolgozták már többször, filmen, könyvben egyaránt, mégis: a téma megunhatatlan, és ma aktuálisabb, mint valaha. Ráadásul az író stílusa megkapó, kifejezetten a közhelyek mögé lát.