
Tündérmesék nyomában a szerelemről
Talán a tündérmesék tehetnek arról a tévedésről, hogy azt hisszük, a kapcsolatokat készen kapjuk. Azt képzeljük, hogy a szerelem majd úgy fog megérkezni az életünkbe, mint a királyfi fehér lovon.
Talán a tündérmesék tehetnek arról a tévedésről, hogy azt hisszük, a kapcsolatokat készen kapjuk. Azt képzeljük, hogy a szerelem majd úgy fog megérkezni az életünkbe, mint a királyfi fehér lovon.
A minap randevúztam. Mit mondjak: nem sikerült túl fényesen L Az eset után elgondolkodtam, hogyan léphetek tovább egy ilyen vacak randi után.
Majdnem egy évvel ezelőtt írtam meg a cikkem arról, hogy érett nőként érett férfi társra vágyom. Talán eszembe sem jutott volna átolvasni, vagy elgondolkodni az írás tartalmán, ha a napokban nem osztja meg valaki egy részletét.
Ahogy olvastam, a szívemet a torkomban éreztem dobogni, hiszen minden megvalósult, amit leírtam.
A szakítás önmagában egy nehezen feldolgozható esemény. Idő kell hozzá. Számomra a feldolgozási szakasz kettős: egyrészt hagyom, hogy átéljem, megéljem az érzelmeimet, másrészt nagyon is tudatosan próbálom magam átlendíteni a nehéz időszakon. Ennek a kombinációnak a skizofrén verziója az, hogy ösztönösen ostorozom és kínzom magam, vagyis zsigerből csinálok olyan dolgokat, amelyek hátráltatják a felépülésemet.
Egyetlen találkozás ezernyi szikrát szórt szét bennem. Bennünk. És ehhez a találkozáshoz a Tinder, mint online társkereső egy csatorna volt. Egy olyan csatorna, amely lehetőséget biztosított arra, hogy egy holland férfi és egy magyar nő találkozzon Máltán.
1997-1998-ban kezdődött minden. Mikor még betárcsázós internetünk volt, és csak délután 6 után lehetett gép elé ülni, mert akkor volt olcsóbb a vonal.
Találkozásunk szétrobbantotta addigi világunk. Ezer darabra tört bennünk és körülöttünk mindent. Sőt. Olyannyira összedarált bennünket, hogy teljesen elveszítettük Önmagunk.
Húúúú, de nem egyszerű ez az elengedés! Azt hittem, jobban fogom viselni, hiszen erős és (többnyire) racionálisan gondolkodó nő vagyok, de ezzel az érzéssel nehezebben küzdök meg, mint amire számítottam.
Egy iskolai románc történetéről szeretnék mesélni. Egy lányról, aki igéző zöld szemeivel rabul ejtette a szívemet.
Egy szokásos hétköznapon sétálgattam az iskolám folyosóján, amikor hirtelen megláttam Őt. Páratlan szépsége magával ragadott, vonzó külsejére felfigyeltem, és belül valami összefacsarodott bennem, leginkább talán úgy mondanám: tudtam, hogy ő az igazi. Gyönyörű zöld szemei nagyon megtetszettek, azonnal megfogott velük, nem tudtam róluk levenni a pillantásom. Itthon, az utcán, a közértben, mindenhol csak rá gondoltam.
Sajnálom, hogy nem találkoztunk személyesen, ezért engedd meg, hogy levélben kiáltsam világgá: elengedlek, mert szeretlek, és mert magamat is szeretem.