Browsed by
Címke: fájdalom

Ha az életem regény lenne…

Ha az életem regény lenne…

Eljátszottam a gondolattal, hogy ha az életem regény lenne, mi lenne benne a szerepem. Én lennék a pökhendi grófkisasszony, aki tisztában van a szépségével és úgy játszik a férfiak érzéseivel, ahogy neki tetszik? Vagy én lennék a bögyös konyhalány, akinek minden vágya, hogy az úrfit az ujja köré csavarja? Vagy a kedves nagynéni, aki imádja testvérei gyermekeit? Egy zsémbes öregúr a szomszéd portáról, vagy a jóképű joghallgató, aki politikai karrierről álmodik?

Olvass tovább Olvass tovább

A mosolyodra és a palacsintákra emlékezem

A mosolyodra és a palacsintákra emlékezem

Pirospozsgás arcod látom magam előtt. Palacsinta sütés közben különösen erősen. Emlékszem, ahogy vártál bennünket mosolygósan, lekvárral, túróval, és rengeteg finom palacsintával. A túrótölteléket csak Te tudtad úgy elkészíteni, ahogy imádom. Talán beletöltötted a szereteted, soha ki nem mondott szavaid is.

Olvass tovább Olvass tovább

Modernkori Kis Hableány átirat

Modernkori Kis Hableány átirat

Hol volt, hol nem volt, messzi vizeken túl élt egyszer egy kis hableány. Ez a kicsi leány egy óriás nagy palotában éldegélt édesapjával, és húgával. Gyönyörű vízi liliomok, pompázó tengeri rózsák és csillogó kardvirágok között úszkálhatott egész álló nap.

Olvass tovább Olvass tovább

Szakítás után, önostorozásban, kutakodásban

Szakítás után, önostorozásban, kutakodásban

A szakítás önmagában egy nehezen feldolgozható esemény. Idő kell hozzá. Számomra a feldolgozási szakasz kettős: egyrészt hagyom, hogy átéljem, megéljem az érzelmeimet, másrészt nagyon is tudatosan próbálom magam átlendíteni a nehéz időszakon. Ennek a kombinációnak a skizofrén verziója az, hogy ösztönösen ostorozom és kínzom magam, vagyis zsigerből csinálok olyan dolgokat, amelyek hátráltatják a felépülésemet.

Olvass tovább Olvass tovább

Úton hazafelé, a szeretett otthon melegébe

Úton hazafelé, a szeretett otthon melegébe

Anyuka szorosabbra húzta magán a sálat. Órák óta bandukolt a hóban, fagyban. Lyukas csizmáján keresztül beszivárgott a nedvesség, és szinte jéggé dermesztette lábait. Kezén a kis kötött kesztyű mit sem melegített, ugyanúgy átfújt rajta a szél, mintha rajta sem lenne. Szövetkabátja lucskos volt a ráhulló hópelyhektől.

Olvass tovább Olvass tovább

Az igazi nő mögött mindig ott a múlt árnyéka

Az igazi nő mögött mindig ott a múlt árnyéka

Reggel, amint kel a nap, és árnyéka halovány, még bármi lehet a Nő. Szorgos munkatárs, törődő anya, csábos démon. Akármilyen szerepet magára húzhat, amihez kedve van.

De délben, amikor a nap a legmagasabban áll, eltűnik az árnyék. Ilyenkor tinédzserkorát érzi a maga teljességével és ürességével, ahol csak torz tükröket lát: túl kövér, túl alacsony, túl magas, túl lapos, túl széles.

Délutánra pedig, amikor elnyújtottá válnak a fények, már csak önmaga árnyéka.

Olvass tovább Olvass tovább