Egyetlen találkozás ezernyi szikrát szórt szét bennem. Bennünk. És ehhez a találkozáshoz a Tinder, mint online társkereső egy csatorna volt. Egy olyan csatorna, amely lehetőséget biztosított arra, hogy egy holland férfi és egy magyar nő találkozzon Máltán.

Viszonylag kicsi ennek az esélye a fizikai világban. Persze előfordulhat, hogy éppen sétálgatok, a másik pont arra sétál, meglát és belém szeret. Sőt. Egészen bizonyosan történnek ilyen különleges találkozások. Mint ahogy megtörténhet munkahelyen, buszon, vonaton, repülőn, szórakozóhelyen, nyaraláson, és bárhol, ahol csak megfordulunk. Éppen ez a lényeg. Hogy ezer és ezer csatorna van, ahol az eget rengető találkozások létrejöhetnek.

Esetünkben a Tinder volt ez a csatorna. 5 hónapja éltem Máltán, amikor úgy gondoltam, elérkezett az ideje kapcsolatokat szerezni, barátokra lelni az őslakosok körében. Barátnőim biztattak: „Eredj ki a homokozóba, nézz körül, játssz egy kicsit.” Hát jó. Kalandra fel!

Applikáció: pipa. Bejelentkezés Facebook profillal: pipa. Itt aztán megállt a tudományom. Az egy külön tanulmány szerintem, ahogy én kezeltem ezt az alkalmazást. Odáig még eljutottam, hogy engedtem a rendszernek a lokáció figyelését, de innentől már kabaré. Jöttek a fényképek, elkezdtem őket lapozgatni. Automatikusan, ahogy egy könyvet lapozok. Aztán egy idő után feltűnt, hogy piros x, meg zöld pipa jelenik meg. Jé! Ez micsoda? Like, dislike. Vagy valami hasonló. Hopp, kezdtem egy picit jobban odafigyelve nézni a képeket.

Nahát, van kapcsolódás. Persze hogy megvárom, amíg a férfi ír. Digitális világ ide-oda, erős nők ide-oda, azért van, amiben régimódi vagyok. Szóval írogattak a férfiak, én meg húzgáltam a képeket jobbra-balra. Málta kicsi ország, úgyhogy hamar elfogytak a jelöltek. Ó, pedig milyen jó szórakozás volt! Akkor gyerünk vissza a levelezéshez. Találkozzunk, persze, majd jövő héten, amikor ráérek, naná, megiszunk egy pohár italt valahol, hogyne, a következő hétvégén. Udvarias válaszok, semmitmondó mondatok.

Aztán valaki rám írt, hogy találkozzunk, mert ő másnap utazik vissza. Vissza? Hova? Ki Ő? Egy keresztnév, mindössze ennyi információm volt róla. Azt sem tudtam, hogyan lehet megnézni, mit írt magáról. (Egyébként eszembe sem jutott.)

Gyors naptárnézés, oké, úgyis épp ráérek, ő utazik el, zéró rizikó, legyen. Másnap telefonszám csere, estére a randi helyszínének egyeztetése. Fél 7-re szerveztük a találkozást. Ha már voltál Máltán, tapasztaltad, hogy a tömegközlekedés enyhén szólva is érdekes. Ha még nem voltál, akkor elmesélem, hogy fél 6-kor a megbeszélt helyszíntől kb 7 km-re vártam a buszt, ami jött ugyan, de annyira zsúfolt volt, hogy meg sem állt a megállóban. Nos, a harmadik ilyen után kezdtem úgy érezni, itt az ideje az asszertív magatartásnak. Beálltam a megálló elejére, és reménykedtem, hogy következő busz majd megáll, én pedig amúgy magyarosan feltuszakolom rá magam. Így is történt, ám azzal nem számoltam, hogy lépésben haladunk majd előre a péntek esti csúcsforgalomban.

Szó mi szó, laza 1 órás késéssel belibbentem az étterembe, ahova kértem, hogy üljön le addig, amíg megérkezek, mégse a buszmegállóban ácsorogva várjon rám. Kellemes vacsora, beszélgetés, nevetés, egy-két véletlen érintés. Meg annak az érzete, mintha ezer éve ismernénk egymást. Úgy csevegtünk, mint akik épp a múlt héten találkoztak utoljára.

Fáradt voltam, ezért 2,5 óra után kértem, hogy induljunk. Elkísértem a megállóba, ahol megkérdezte, átölelhet-e. Persze, egy ölelés mindig jólesik, az még nem a világvége. Hittem én. Mert a világvége bekövetkezett, és ezzel egy új világ kezdődött. Csetelés, telefonálás, álmodozás, emlékezés. Szombaton már a repülőjegyeket néztem, hétfőn pedig vettem egy nagy levegőt, összeszedtem a bátorságom, és megvettem őket. Mi történhet? Maximum eltöltök 4 napot egy csodaszép országban.

Azért volt sejtésem, hogy vágyik látni engem. Mit tagadjam, bennem ugyanakkora vágy feszült. Így aztán tulajdonképpen természetes volt, ahogy levegőt nem kapott a boldogságtól, amikor elmondtam, hogy megyek hozzá. Annyira örült a meglepetésemnek, mint egy gyermek. Az utazásig hátralévő két hétben pedig egyre csak mélyült a kapcsolatunk.

Tinder? 2 nap után már zavart a kis piktogram a telefonomon. Mit akarnak tőlem ezek az emberek? Fogtam, és egy mozdulattal töröltem magam róla, majd az egész alkalmazást száműztem. Minek legyen ott? Nekem ehhez az egyetlen randevúhoz kellett, ami új időszámítást hozott, újfent megváltoztatva az életem.

Megtaláltam. Megtalált. Egymásra találtunk. Pont ugyanúgy, mint ha véletlenül összefutottunk volna egy szórakozóhelyen. Vagy az utcán sétálva. Vagy bárhol a világban. Köszönöm, hogy az online társkereső egy csatorna volt ehhez a találkozáshoz.

Szerző: Gürtler Szilvia

 

Várunk szeretettel Nőkör közösségünkben.