6 nő, 8 órában együtt. Ez az a felállás, amit mindeddig egyedül kedvenc osztrák munkahelyemen voltam képes és hajlandó elviselni. Aztán a minap alkalmam adódott megtapasztalni valami egészen más minőséget.

Ugorjunk vissza egy kicsit az időben. Április végén, legutóbbi itthonlétem során részt vettem egy könyvíró tréningen. Ott ismertem meg Szilvit. És még kb. 10 embert, akik közül néhánynak már a nevére sem emlékszem. Szilviére annál inkább. Nem csak azért, mert coachként tevékenykedik és Máltán él. Bár bevallom nálam már ez is elég ok arra, hogy valaki az eszembe vésődjön.

Ő mégis valami más okból maradt része az életemnek tavasz óta. Először is a megismerkedésünk után pár hónappal felvett egy Nőkör nevű közösségbe. Hogy őszinte legyek, némi fenntartással fogadtam a dolgot, mert a facebookos csoportokkal kapcsolatban elég vegyes tapasztalataim vannak. Tekintettel arra ugyanakkor, hogy női szerepeimet illetően még majd’ 40 évesesn is komoly kihívásokkal küzdök, gondoltam maradok és figyelek.  Hátha valami jó sül ki a dologból. És lőn. Tetszettek a megosztások, érdekesek voltak a blogon megjelenő bejegyzések. Jó lesz ez itt mégiscsak, gondoltam. Örültem. Hát még akkor, mikor Szilvi megkért, hogy írjak a blogra arról, mit jelent számomra az írás. Pikk-pakk elkészültem vele.

Egyrészt, mert imádtam a feladatot. Hogy írhatok. Hogy arról írhatok, ami nekem már több, mint hobby. Szenvedély. És amit még sosem fogalmaztam meg magamnak, így ilyen formában. Egyszerűen csak éreztem. Olyan természetes volt számomra, mint az, hogy az életben maradáshoz folyamatos lélegzésre van szükség. Na meg arra, hogy írhassak. De ez az én titkom volt. És nem tartottam szükségesnek beszélni róla senkinek. Pláne nem írni, úgymond a nagy nyilvánosságnak. Ki gondolta, hogy ez bárkit érdekelhet?

Hát Szilvi! És ezzel a felkéréssel olyan helyet foglalt el a szívemben, ahol azok az emberek „laknak”, akiknek valami nagyon fontos felismerést köszönhetek. Akik ide bekerülnek, azoknak a „beköltözés” pillanatától 100%-os bizalmat szavazok és kiemelt figyelemmel kezelem minden megnyilvánulásukat. Így kerülhetett sor arra, hogy mikor megláttam egy facebookos eseményt Szilvi nevével fémjelezve, mindjárt elkezdtem bújni a leírást, miről is van szó. Helyesbítek. Először megnéztem a dátumot. Nálam ugyanis ez a hosszú külföldi tartózkodások miatt sarkalatos pontja a programjaim szervezésének.  Október 8. OK, már itthon vagyok. Mi is a rendezvény? Varázstükör – Nőiségünk megélése – ajjjjjajjjjj. Húsba vágó téma. Ott a helyem. Jelentkeztem, beírtam a naptárba.

Ahogy közeledett az időpont, egyre izgatottabban készültem a „nagy napra”. Jó ideje elvárások nélkül érkezem minden engem érdeklő előadásra, tréningre vagy bármilyen programra. Illetve mindössze arra számítva, hogy valami remek dolog részese lehetek és újabb fantasztikus embereket ismerhetek meg. Most is így történt.

Igen ám, de előző este érkezett egy poszt az eseményhez. Ami nem kicsit bezavart a rendszerembe. Szilvi megosztott egy festménynek tűnő képet, ecseteket láttam rajta és valami olyasmit írt oda mellé: hasonlóan csodálatos alkotásokat hozunk majd létre másnap. Heeeee????? De hát én ilyet még sose és meg tudom-e egyáltalán csinálni, mi lesz ha majd csak ülök ott a többiek között és nézek ki a fejemből, mert azt sem tudom hogy kezdjek hozzá… és különben is. Na mindegy, ha már jelentkeztem, elmegyek. Legalább megtudom mi a szösz is az a kollázs technika.

Nos száz szónak is egy a vége: elmentem. És imádtam. Minden percét. Akiket megismerhettem, akikkel egymás szájából vettük ki a szót egész nap. Akik mégis mindig végighallgatták a másikat és olyan nézőpontból közelítették meg a másik életében jelenlévő megoldandó feladatokat, hogy néha csak ámult-bámult az összes többi résztvevő. Remek hangulat, fantasztikus energiák és játékos tanulás. Önmagunkról, a másikról, a nőiségről s arról, hogy azt ki hogyan tudja a maga életében egyre magasabb szinten megélni. Ez volt a Varázstükör – A nőiségünk megélése programsorozat első része Gürtler Szilvivel és Leba Krisztinával. Köszönöm Nektek ezt a napot, és köszönöm Beának, Andinak és Ildinek is, hogy megismerhettem őket.

Szerző: Kiss Boglárka, a kissblogi.hu bloggere

Következő programunkon a tarot kártya segítségével kísérheted végig lélekfejlődésed.

Várunk szeretettel Nőkör közösségünkben.