Pár évvel ezelőtt kimentem Németországba örömlánynak. Engem is meglepetésként ért, hogy éppen ebben a szakmában leszek megbecsülve. Egy barátnőm biztatott, jó kereseti lehetőség, próbáljuk meg. Nekem nem volt állásom, már régóta azzal küzdöttem, mihez kezdjek. Annyira el voltam keseredve, hogy átgondoltam, és úgy döntöttem, belevágok. Lakást szerettem volna venni, illetve addig is biztosítani magamnak egy albérletet. Otthon nem maradhattam, így ez egyfajta menekülés is volt részemről.

Mindig vonzott a szexualitás, az érzékiség, és a fantáziám is élénk, bár előtte sosem csináltam ilyet, és rettenetesen meg voltam rémülve. Arra, ami ott fogadott, még így sem voltam felkészülve.

Megérkezés

Sokan voltunk lányok, magyarok, románok, spanyolok vegyesen, vendég viszont kevés. A környezet a hirdetésben leírtakhoz képest igen sivár. Többen laktunk egy szobában, így ha valakinek kuncsaftja volt, a kinti helyiségben gyűltünk össze.

Megalázó szituációkat éltem meg, Lassan már nemhogy nőnek, de embernek sem éreztem magam. Olyan voltam, mint egy használati tárgy, amit mustrára állítanak a kirakatba. Kellesz-nem kellesz. Már az első pár nap után komoly kétségeim támadtak. Nem kerestem jól sem én, sem a barátnőm, a lelkem pedig kezdett elsivatagosodni.

A harmadik napon új lány érkezett, Patrícia néven. Meglepődve hallottam, milyen sok nyelven beszél, egy call centerben dolgozott Romániában, diplomásként. Barátságunk a mai napig tart.

Patríciával annyira jól összebarátkoztunk, hogy elhatároztuk, elmegyünk egy másik helyre. Úgy szöktünk el, karácsony napján: amikor mindenhol a mennyből az angyalt énekelték, mi mentünk dolgozni. Csendben és álmodozva teltek a karácsonyi napok, miközben titkon mindegyikünk máshova vágyódott.

Meglepetés

Szilveszterkor telefonhívást kaptam, escort munkára hívtak ki egy üzletemberhez. Ez újdonság volt, ilyet még nem csináltam. Félelemmel vegyes kíváncsisággal töltött el, mi lesz, de kicsit örültem is, hogy elhagyhatom a lakást. Nap mint nap bezárva vártuk a csengőt, most végre kimehettem, láthattam a világot, ahogyan mások élnek.

Meglepetésemre nagyon kedves úriember fogadott, akinek családja elutazott az ünnepekre. Megtetszettem neki, és ő is szimpatikus volt nekem, mert érdeklődő volt, arról faggatott, miért dolgozom ebben a szakmában. Miután elvégeztem a dolgom, kifizetett, én pedig vártam a taxit az utcán. Közben néztem a baráti társaságokat, ahogyan vidáman ünnepelnek. Több mint egy órát vártam a főnökre, aki dugóba keveredett. Az éjfél is ott ért, amikorra megérkeztek értem. Másnap reggel szólt a főnök, hogy annyira elégedett volt az esti partnerem, hogy 3 oldalas köszönő levelet küldött neki.

Megbecsülve

Közben én is kaptam egy email-t, melyben az üzletember megkérdezte lenne -e kedvem elkísérni Lipcsébe, üzleti útra. Eleinte ódzkodtam ettől, de végül beleegyeztem .Megbeszéltük, hogy a vasútállomáson találkozunk. Nem tudtam, mire számítsak, mivégre visz magával, de úgy voltam vele, minden jobb, mint a négy fal sivársága. A férfi végig beszélte az utat, míg én csak hallgattam őt.

Körülbelül két óra alatt értünk Lipcsébe, egy ötcsillagos luxus hotelbe. Nagyon élveztem a légkört, a luxust, a pompát, ami körülvett. Londinerek vitték a csomagjainkat, baldachinos ágyat vetettek nekünk, a fürdőszoba nagyobb volt, mint a munkaszobám. Mindenről sütött a gazdagság, a jólét.

Elgondolkodtam, mit keresek én itt, mit keresek abban a külvárosi lakásban, mások kényére-kedvére. Várhat rám egy másik élet is valahol, valakivel. Elkísértem vásárolni, segítettem kiválasztani az ajándékokat, közben végig arra gondoltam , milyen jó lenne ha ezt nem, mint escort lány élhetném át, hanem mint a társa.

Nagyon felkavaró volt, és örömmel töltött el, hogy az a férfi elhatározta, egy napra királynővé tesz. A hotelszobában megkérdezte, szeretném-e vele tölteni az éjszakát, mire mondtam, hogy ha rajtam múlik, akkor inkább nem. Ebbe is beleegyezett, amitől én még jobban éreztem magam. Olyan volt, mintha egy mese főszereplője lennék, és életemben először tényleg megtisztelve éreztem magam.

Egész éjjel beszélgettünk, nevetgéltünk, alig akartam hazajönni. Mikor felszálltam a vonatra, még végig sms-eket küldött, vigyázzak magamra. Minden olyan elképzelhetetlennek tűnt. Nem találkoztunk többé, mégis, nagyon sokat jelentett nekem a kedvessége, törődése, odafigyelése. Még ha csak egy napra is, de boldog voltam, megbecsülve éreztem magam, pusztán azért, ami én vagyok.

Talán ez az utazás is közrejátszott abban az elhatározásomban, hogy kiszállok ebből a közegből. Ehhez kellett pár hónap, és egy szerelem – de ez már egy másik történet.

 

Szerző: legyen a nevem Léna

(a képek illusztrációk)

Várunk szeretettel Nőkör közösségünkben.