Nem oly régóta kezdtem azon morfondírozni, kit látok visszatükröződni, amikor belenézek a tükörbe. Magamat, vagy a maszkomat? Mit látnak mások, ha rám néznek? Mit látok én, ha másra nézek? Maszkok néznek maszkokra, vagy valódi arcok valódi arcokra?

Mindenki hord álarcot, ki többet, ki kevesebbet. Attól függően, mennyire akar megfelelni környezetének. Van, aki az évek folyamán annyi álarcot képes magára húzni, hogy szép lassan elveszíti Önmagát. Amikor egy igazi sokk hatás, letaglózó esemény által padlóra kerül, észreveszi, mennyi álarc mögé bújt el annak érdekében, hogy ne kelljen szembe néznie önmagával.

A felismerés

Az évek folyamán nagyon sok réteg mögé bújtam. Menekültem minden elől, legfőképpen saját magam elől. Rájöttem, hiába futok, csak akkor leszek Önmagammal békében, akkor nem fogok menekülni, ha levetem az álarcaimat és szembe nézek Önmagammal.

Nagyon nehéz és fájdalmas munka, és nincs rá semmilyen fix megoldás, hogyan csináld, mert mindenki egyedi és mindenkinek más módszer válik be.

Én a saját maszkjaim levetéséhez az alábbi megoldást találtam magamnak: szó szerint vetem le a maszkjaimat.

Az ötlet

Nemrég a Nőkör: Varázstükör workshopján vettem részt, ahol egy kollázs elkészítésén keresztül néztünk rá önmagunkra. Az én kollázsom témája az álarcaink levétele volt. Abban az élethelyzetben számomra ez volt a legfontosabb kérdés, mivel a gondolataimat teljes egészében lekötötte a saját változásom, fejlődésem.

Az egyik nagyon kedves résztvevő egy fantasztikus ötlettel állt elő: Mi lenne, ha nem csak képzeletben vetném le az álarcaimat, hanem ezt meg is jeleníteném maszkok formájában?

Régi vonzódás ez részemről, amely akkor kezdődött, amikor először jártam Velencében, ahol megcsodáltam szépségüket, egyediségüket, tökéletességüket, végtelen eleganciájukat.

A döntés

Annyira tetszett az ötlet, hogy miután eljöttem, napokig más sem járt a fejemben. Majd úgy döntöttem, hogy maszkokat, álarcokat fogok gyártani.

Szép lassan kezdett kirajzolódni fejemben az első maszk képe. Ahogy egyre többet láttam meg belőle, szinte vágytam arra, hogy minél előbb nekikezdhessek a megvalósításnak. Évek óta nem villanyozott fel ennyire semmi, szinte fizikai fájdalmat okozott a várakozás, hogy végre kézzel fogható formát öltsön.

Az első maszk

Ez a maszk tökéletes, csodálatos, mindent megtestesít, amit számomra az álarc levétele jelent.

Csak és kizárólag fekete színből áll, hiszen a teljes sötétségben lehet igazán elbújni. E mögött rejtőzködtem évekig, miközben kifelé egy tökéletes, elegáns, csodálatos képet mutattam.

Az álarc fekete csillámos, mely forgatás közben mindig más arcát mutatja. Pontosan olyan tünékeny és hamis, mint az a csillogás, amit az álarc mutat. A homloka közepén mint egy harmadik szem, egy mély, fekete csiszolt kő ül cizellált foglalatban. Szinte szikrázik, ahogy a fény rávetül. Ez jelképezi azt a látást, amely lehetővé tette, hogy felfedezzem magamon az álarcokat, hogy észre vegyem azt, hogy hazugságban élek.

A kőből 3 hatalmas éjfekete toll tör az ég felé, mely a szabadságot, a szárnyalást jelenti számomra. Azzal, hogy le merem vetni az álarcomat, és meg merem mutatni az igazi arcomat, olyan szabadság tárul elém, amellyel a lelkem felszabadul, és szárnyal egyre magasabbra.

A megértés

Minden egyes új maszk elkészítésével jelképesen leveszem az Őt ábrázoló álarcot magamról, és jól látható helyen kifüggesztem otthon, hogy mindig emlékeztessen arra: soha többet nem akarok álarc mögé bújni, hanem felvállalom Önmagam.

Ember vagyok, rengeteg hibával, tökéletlenséggel, amelyekre nem vagyok büszke. De Én Én vagyok, egyedi és megismételhetetlen, aki folyamatosan változik, és igyekszik jobb emberré válni, anélkül, hogy gúzsba kötnék mások elvárásai. Azt szeretném, hogy mások azért fogadjanak el, amilyen Én vagyok, nem pedig azért, mert egy tökéletes és gyönyörű álarcot hordok.

Írta: Puskásné Pomázi Ildikó

(A képek a szerző által elsőként elkészített maszkról készültek. )

 

Várunk szeretettel Nőkör közösségünkben.

És várunk szeretettel következő Nőiségünk megélése workshop-unkra január 28-án, hogy Te is rátalálj a saját utadra.