Mássz fel értem a vártoronyba, királyfi!

Mássz fel értem a vártoronyba, királyfi!

Egyszer volt, hol nem volt, hegyen innen, völgyön túl… Éldegéltem én, A királynő, csillogó aranypalotának képzelt kalitkámban. Minden nap sétálgattam, udvarhölgyeimmel beszélgettem, elvégeztem teendőimet, de csak a palota kerthatárain belül. Gyönyörű kert volt, szó se róla. Tele rózsákkal, levendulával, mandulafával, halaktól nyüzsgő kerti tóval. Tettem a dolgom: gondoztam a csodaszép trónörökösöket, felvirágoztattam királyságunkat, A királyom oldalán. Azt hittem, ez az életem.

De jaj, mi történt! Egy szép napon a palota kapuján kopogtatott A lovag. Jött meghódítani a királyságot. Engem, A királynőt. Nem karddal, dehogy. Szép szavával, fénylő szemével, lelkesedésével kezdte élesztgetni jégszívem.

királlyfi, lovag

Ránéztem A királyra: ó, jaj, nem királyom többé. Ránéztem lovagomra: hisz ő A királyfi. Akiről talán még álmodozni sem álmodoztam, mégis, ahogy betoppant, azonnal tudtam, hogy párom. Elhomályosított mindent: éveket, királyságot, rangot, vagyont, birtokot.

Jött immár A királyfi, elbűvölt, és elbűvölődött. Ó, nem ígért semmit. Szíve tüze, lelke ragyogása, szelleme szárnyalása beszélt helyette. Én, A királynő pedig álmokat szőttem köré. Varázslatos, ragyogó álmokat, amelyekben együtt hódítottunk világot, egymás oldalán.

A királyfi felébresztett engem, A királykisasszonyt. Kedves mosolyával, törődésével, ölelésével, csókjával. De jaj, nemcsak engem ébresztett fel, hanem a király dühöngő sárkányát, az én-sárkányomat, és saját hétfejű szörnyét is. Elkezdődött az átváltozás, elkezdődött a harc.

sárkány

A királyfi menekült, lóhalálában, mentenie kellett életét, és védenie magát az immár sárkánnyá vált királynőtől. A sárkány király kereste mindenhol, csak úgy fújtatott tüzes orrlika. Penge szikrázott, szavak csatája zajlott, de nem, győztes nem került. A sárkány királynő vagdalkozott, sebeket ejtett, sebeket kapott. Küzdött körömszakadtáig, életre-halálra, védte magát mindentől és mindenkitől. Aztán térdre rogyott, majd mindent és mindenkit hátrahagyva elzarándokolt. Gyógyulni, gyógyítani, elővarázsolni magából A felébresztett királykisasszonyt.

Hosszú-hosszú bujdosás kezdődött. Néha megjelent A királyfi, volt, hogy igazából, volt, hogy csak a lelkemben. Néha azt mondtam: vissza királyságom, inkább kalickában, mintsem sárkányommal küzdve. Aztán megráztam magam, erőre kaptam, és folytattam küzdelmem. Végül megszelidítettem sárkányom. Vagy ő engem? Mindegy már. Élünk egymással békében, csendesen.

kastély, királyfi

A jutalom pedig nem marad el. Vártornyomból szétnézve szikrázó napsütésre ébredek,  csillogó vizet látok, és a szélben hajladozó fákat csodálom. Kiskirályok hada vesz körül, akik váramat ostromolják éjjel-nappal. De ó jaj, rendre elbuknak. Kinek keze, kinek lába törik, van, ki nyakát szegi.

Én, A királylány A királyfit vágyom. Az egyetlent, aki képes volt áttörni a falakon értem. Aki lovagként hitte, hogy sikerül királlyá válnia. Hitte, hogy ő A királyfi, kinek jutalma A királykisasszony.

Minden pillanatban várom, hogy csaták után megtépázott, szakadt árbocú, ámde győzedelmes hajóján lobogó vitorlákkal érkezzen hozzám.  Árkon-bokron, tűzön-vizen át, megküzdve a világ szörnyeivel, és saját hétfejű sárkányával. Kötélhágcsón felmászva, önmagába vetett hittel, értem küzdve, csillogó szemmel kiragadva engem a vártoronyból. Ahogy egyszer régen kimentett abból a rég elfeledett királyságból. Amikor lovagként még hitte, képes rá.

hajó, királyfi

Én már újra A királykisasszony vagyok. Tündöklőbb, odaadóbb, befogadóbb, megértőbb, mint valaha. Letettem kardom. Átégtem a sárkány tüzén, gyönyörű főnixmadárként újjászülettem.

Arra vágyom királyfi, hogy királyként vezess, mint királynédat. Saját királyságunkban, melyet együtt építünk fel. A királyságban, amelyért mindent megteszünk.

 

Szerző: Gürtler Szilvia, MannaCoach

Várunk szeretettel Nőkör közösségünkben.

One thought on “Mássz fel értem a vártoronyba, királyfi!

  1. Szeretettel köszöntök mindenkit!
    Nagyon tetszett ez a kis történet. Egy kéréssel fordulok hozzátok “drága Testvéreim”. Szept. 11-én lesz 94 éves az édesapám, de még nem fogadta el az Urat, annak ellenére, hogy már nagyon sokszor tettem bizonyságot neki Róla. Nem szeretném, ha úgy költözne el, hogy nem fogadja el Jézust megváltójának. Kérlek benneteket, hogy imátkozzatok érte, hogy érintse meg őt az Úr. Köszönöm és az Úr gazdag áldását kívánom az életetekre. Sok-sok szeretettel: Mária

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük