Tavaly nyáron olyan periódust éltem az életemben, amikor bizonytalanságomban elmentem egy jóshoz. Mivel pedig három a magyar igazság, megkerestem egy asztrológust, és egy látót is. Tömény volt az információ, én pedig már akkor kíváncsi voltam, mi válik majd valóra mindabból, amit elmondanak, így engedélyt kértem és kaptam, hogy lejegyezhessem az  „információkat”.

1 év elteltével gondoltam egy nagyot, visszaolvastam és összehasonlítottam a leírtakat. Még táblázatot is készítettem, hogy összevessem a főbb témakörök közötti hasonlóságokat, különbségeket. (Ne nevess, tényleg Excelbe írtam.)

Mindegyikük mondott igazságokat, és általánosságokat egyaránt, amelyek fakadhattak akár jó emberismeretből. Pl: fájdalmak, lelki sebek, feszültség, félelmek, feladatok, tisztulás. Azt gondolom, ezek szinte mindegyike elmondható bárkire. Volt, aki a saját személyiségét belintegrálva közvetített, és volt, aki teljesen kívülállóként nyilatkozott.

Az asztrológus egyértelműen a saját szűrőjén keresztül értelmezett mindent: az ő mondatai jórészt arról szóltak, merre kellene mennem, mire kellene figyelnem. Előre megkérdezte a születési adataimat és a főbb sarokpontomat az életemben, amik alapján felrajzolta az asztrológiai képletemet.

A jós mindent elmondott a férfiról, aki körülöttem volt. Lehet, hogy mindezt egy fénykép alapján? Valószínűleg már sokszáz emberrel találkozott, tapasztalata is van, és egy-egy bepróbálkozós állításra adott reakcióm vezette tovább az úton. Az is lehet, hogy tényleg látta őt lelki szemeivel. Kártyát húzatott velem, és nekem kellett feltennem a kérdéseimet.

A látó nem kérdezett semmit, gyertyát gyújtott, és automatikusan mondott mindent, szinte meg sem szólaltam a szeánsz alatt.

Talán mindegyik előrevetítés egy alternatív jövőt mutatott meg, vagy csak rezonált az éppen akkori energiahullámaimra. Nehéz ezt megítélni.

Volt olyan jövendölés is, ami teljesült. Például a külföldre vonatkozó megállapítások, bár ahogy visszaemlékszem, csak akkor beszéltek erről, amikor konkrétan rákérdeztem. A jós egyáltalán nem is említette, akkor még az én fejemben sem fogalmazódott meg a gondolat.

Párkapcsolati vonatkozásokban egymásnak szinte teljesen ellentmondó jóslatok születtek. Csalódás, nincs jövője, szenvedély, szerelem, zárjam le, várjak türelmesen. Ha úgy vesszük, mindegyik igaz, és egyik sem.

Kérdéses még az időbeliség. Meg kell mondjam, ebben az asztrológus volt a legprecízebb. A jós által mondottak még mindig nem valósultak meg, holott tavaly év végére, idén év elejére időzített. Szerintem legalább egy év csúszás van a sztoriban. A látó által mondottak most szeptemberre, vagy jövő tavaszra vonatkoznak, úgyhogy ez még kétesélyes. A munka-beli változásokat mindhárman viszonylag jól belőtték.

Plusz ráadásként télen a barátnőm kártyát vetett nekem. Cigány kártya, tarot, mindegyik mintha a bennem lévő tudást és bizonyosságot erősítette volna meg.

Összességében teljesen megzavart a rengeteg ellentétes információ. Csak annyit értem el, hogy még kétségbeesettebben vágytam a megerősítést. Aztán úgy döntöttem, felhagyok a kíváncsiskodással, és a saját belső iránytűm mentén haladok arra, amerre szerintem mennem kell.

Így utólag azt látom, mindez az önismereti folyamat része lehet. Kicsit olyan, mint amikor ülök az iskolapadban és áhítattal nézem a tanító nénit, aki megmondja nekem a tutit. Pedig ha jól belegondolok, saját magam is megállapíthattam volna mindezeket, ha jobban figyelek befelé, önmagamra. Nagy valószínűséggel a saját akkori kétségeim, bizonytalanságaim is tükröződnek a különféle eredményekben.

Nagyon érdekes egyébként, hogy mintha életem sarokpontjai eleve elrendeltek lennének. Pontos mérföldkövekként világítanak. Ám az odáig vezető utakat én magam választom. Én döntöm el, hogy ellenállok, vagy beleengedem magam a sodrásba.

Nyilván szívesebben olvasgatom azokat a részeket, amelyeket szeretnék megvalósulva látni. Gyorsabban átugrom viszont azokat a bekezdéseket, ahol olyan eseményeket vetítenek elő, amelyekre egyáltalán nem vágyom.

Jelentősége nincs annak, hogy mit jövendöltek számomra a jósok. Inkább csak egy-egy életesemény bekövetkeztekor beugrik, hogy hoppá, tényleg ezt mondta valamelyikük. Tudatosan, kívülről nézem, és úgy kezelem az általuk elmondottakat, hogy ez megvalósult, az pedig máshogy alakult. Így nincs gond.

Hiszek-e benne, hogy mások meg tudják adni a megoldásokat? Nem. Ha jósról jósra jársz, és minden tettedben az ő megerősítésükre, jóváhagyásukra vársz, az nagyon tévutakra vihet.

Oszd meg velünk, ha neked is van ilyen élményed!

 

Szerző: Gürtler Szilvia, MannaCoach

Várunk szeretettel Nőkör közösségünkben.