1997-1998-ban kezdődött minden. Mikor még betárcsázós internetünk volt, és csak délután 6 után lehetett gép elé ülni, mert akkor volt olcsóbb a vonal.

Szinte hallani lehetett, hogy fél Budapest pont abban a pillanatban szeretne csatlakozni, többször előfordult, hogy nem is tudtunk kapcsolódni, mert minden vonal foglalt volt. Pár perccel később felhangzott a jól ismert tárcsázó hang, pittyegés, búgás… adrenalin tódult a szervezetembe és alig vártam a zöld jelzést. Valami euforikus hangulatba kerültem ilyenkor, senki nem szólhatott hozzám, már egy másik világban voltam. 19 évesen, szerelemre éhesen, tomboló hormonokkal.

Kezdetben nem voltak randioldalak, csak chat oldalak, azon belül, ha jól “adta” el magát az ember, akkor privát chat ablakok és kezdődhetett az ismerkedés, kép csere, telefonszám csere (persze még mobilom sem volt, csak otthoni vezetékes). Sokkal, de sokkal kevesebb “szélhámos” volt akkor. Így ismertem meg az első férfit az internetről, akivel a kapcsolat 4,5 évig tartott.

Furcsa volt újra beleugrani a pár keresésbe, miután újra egyedülálló lettem. Kipróbáltam a teletext-en lévő társkeresést is. Így utólag visszagondolva, igen merész voltam, és sok-sok forintom bánta (feltöltőkártyás mobilom volt, csak pörögtek a súlyos pénzek). Hogy miért próbáltam ezt ki? Okos telefon még nem volt, így mobilnet sem, munka reggeltől estig, internetre csak otthon van lehetőség, kédő este. Ahhoz, hogy ne maradjak le semmiről muszáj próbálkozni más módon is, így jött az sms chat a teletext-ről. Pár randi, rövidebb kapcsolatok, semmi komoly.

Majd jött az első komolyabb, kifejezetten társkereső oldal, az nlcafé-n. Pár randin voltam túl talán, mikor “rám kattintott” a második hosszú kapcsolatom. Másik városban élt, én pesti. Mit nekem távolság, úgyis szeretek utazni. Így kezdődött a 7 éves kapcsolatunk. Hozzáköltöztem, naponta ingáztam Pestre, majd gyermek, házasság, sajnos válás lett a vége.

Mit tanultam mindebből? Soha többet nem ingázom! Van akinek ez megy, nekem nem. De ezt is kipróbáltam.

Lett egy csodálatos gyermekem, saját életem, munkám, mit kívánhat még az ember… na igen, hol van mellőlem a férfi? De mégis hol ismerkedjek 34 évesen? Metron munkába menet? Ugyanmár… Én nem kezdeményezek (egyébként ez érvényes a társkereső oldalra is), a férfiak élőben pedig sokkal “nyuszibbak”, mint a virtuális térben.

Hát regisztráltam Tinderre, Badoo-ra, Love.hu-ra. Tinder valahogy kevésbbé jött be, valahogy sokkal inkább szerető kereső hangulata van/volt, így rövid időn belül töröltem is magam róla, hisz nem harmadik fél akartam lenni. Utóbbi kettőn viszont annyi pozitívumot tapasztaltam, hogy sok-sok adatok meg lehet adni, mely nagyban elősegíti a szűrést. Jó persze van olyan rubrika is, hogy “mennyit keresel”, vagy “hány kiló vagy”. Ez szerintem relatív… nem gondolom, hogy az ismerkedés ezen szakaszában meg kellene adnom, hogy mennyit keresek, vagy hogy pontosan hány kiló vagyok (a sok feltöltött képekről ez azért lejön, hogy vékony vagy molettebb hölgyről van szó).

Hogy hazudnak az emberek és nem őszínték? Igen, sok ilyen is van. Mint ahogy ez többnyire ki is derül az első, második randi után. Már ha eljutunk odáig persze, hisz elmondható, hogy kb 10-15 ismerkedésből, sok-sok szűrőn túl, kb 1-2 jut el odáig, hogy megéri az első randevút. A találkozón pedig többnyire az első félórában már el is dől, hogy lesz-e következő találka.

Milyen tapasztalatokkal lettem gazdagabb a majd 20 évnyi internetes társkereső időszak alatt?

⁃          Ne hazudj magadról az adatlapodon, mert úgyis kiderül. Mit érsz el vele? Azt, hogy a férfi/nő azt a tulajdonságodat fogja megjegyezni, amiről füllentesz, és mikor kiderül, hogy “bocsi, ez nem teljesen úgy van ahogy leírtam”, lapátra leszel téve. Hazug emberrel minek ismerkedni, akkor más dolgokban mennyire megbízható?

⁃          Attól, hogy van 1-2 gyermeked, igenis merj randizni. A világ nem zárul be, csak mert otthon várnak a porontyok. Igen, erről se feledkezz meg említést tenni. Nem apát/anyát keresel első sorban, hanem egy partnert, akivel jó együtt lenni, programozni kettesben vagy gyerekekkel, lelki társat, barátot, szerelmet, és ezt ő is el tudja fogadni.

⁃          Ha eljuttok az első randiig és kiderül az első 5-10 percben, hogy “hűűű, mégsem kellett volna vele találkozni”, akkor is tiszteld meg annyival, hogy legalább 1-2 órát elbeszélgetsz vele. Véleményem szerint nincs is annál megalázóbb, ha 5 perc után azt mondja neked a pasi, hogy “bocs én inkább most elköszönnék”… már ha egyáltalán oda mert jönni hozzád és nem a távolból figyel majd lelép se szó se beszéd.

⁃          A kattintástól/ismerkedés megkezdésétől kezdve 1-1,5 héten belül legyen meg az első találka! Hogy miért? Nagyon egyszerű… a kötődés miatt. Minél tovább beszélgettek telefonon, chat-eltek, halogatjátok a találkát, kialakul egy kép, hogy milyen a másik. Mire eljuttok a találkáig, addigra kötődsz egy képzeletbeli emberhez külsőleg/belsőleg. Aztán pedig arcul csap a valóság, ami néha borzasztó.

⁃          Igenis ki merem jelenteni, hogy függőséget is okoz. Mindig tartsd szem előtt kit/mit keresel, és ragaszkodj is hozzá. Annak mi értelme, hogy szédítünk egyszerre több pasit? Egyet keresel, ha megvan, akkor a többi ismerkedés kezdeményezés mehet a kukába.

⁃          Mi van, ha nem ő a NAGY Ő? Nos ez benne van a pakliban, mint ahogy a valós életben is. Mi a garancia, hogy VELE fogod leélni az életed? Semmi… lépj tovább, ha készen állsz rá és ismerkedj.

⁃          Nem vagyok már az a fiatal csitri, aki hozzácsiszolódik a fiatal pasihoz. Akit keresek, annak már kialakult életképe van, egzisztenciája, tudja kit keres, mint ahogy én is. Akkor most tegyük fel a kérdést, hogy mennyire vagyunk kompromisszumképesek? Mi van ha a férfi “picit” másabb, mint amit mi elterveztünk? Mennyivel térhet el az elképzelésünktől? Képes vagy vele hosszabb kapcsolatot létesíteni úgy, hogy nem teljesen olyan, mint akit keresel? Lehet, hogy egy idő után megutáljuk azt a tulajdonságát, amit az ismerkedés elején betudtunk annak, hogy “ááá az nem is olyan nagy baj, attól még összepasszolunk”.

⁃          Igenis tudni kell lazábban venni az elutasításokat. Fentebb felsorolt statisztika miatt. Lehet, hogy 10-15 pasiból bejön 1-2, de lehet, hogy annak a kettőnek pont én nem passzolok. Hát ez van… lapozzunk tovább, majd jön másik. Nagy számok törvénye…

És még bőven lehetne írni… szűrőkről, pasi és férfi különbségről, esetekről.

Hogy most hogy állok? Van egy párom a love.hu-ról, egy közös pici gyermekünk, és köszönöm megvagyok. Ki tudja mit hoz a jövő…

 

Írta: Szabó Krisztina

 

Várunk szeretettel Nőkör közösségünkben.