Az igazi nő mögött mindig ott a múlt árnyéka

Az igazi nő mögött mindig ott a múlt árnyéka

Reggel, amint kel a nap, és árnyéka halovány, még bármi lehet a Nő. Szorgos munkatárs, törődő anya, csábos démon. Akármilyen szerepet magára húzhat, amihez kedve van.

De délben, amikor a nap a legmagasabban áll, eltűnik az árnyék. Ilyenkor tinédzserkorát érzi a maga teljességével és ürességével, ahol csak torz tükröket lát: túl kövér, túl alacsony, túl magas, túl lapos, túl széles.

Délutánra pedig, amikor elnyújtottá válnak a fények, már csak önmaga árnyéka.

Az igazi nő mögött ott vannak a végtelen téli időszakok, az évszakok. Tanul a fáktól… jaj, milyen őrültek, ahogy levetkőznek, amikor hideg van; vagy tán mégsem: csak elhagyják felesleges részeiket, hogy újra csupasszá legyenek, míg türelmesen várnak. Tanul a sünöktől…. jaj, mennyire bezárkóznak, kifelé csak tüskéiket mutatják, de ha kigömbölyödnek, mindenki simogatni akarja őket.

Az igazi nő mögött ott van az állandóan beszélő, figyelmet követelő kislány, aki mindig odaszúr, ahol legjobban fáj. A gyermek, aki bizonygat önmagának, a világnak, és maga sem hiszi, hogy méltó mindarra, amit megkap. Aki vágyja ugyan a szeretet, de magának sem engedi meg, hogy szeretve legyen. Aki az életnek azt a játékát óhajtja játszani, amelyet maga választott.

Az igazi nő

Az igazi nő mögött ott van a védekező, mérgesen, rúgkapálva, csípve harapó fúria. Mikor kegyelmez meg végre magának? Mikor hiszi el, hogy szerethető? Mikor fogadja el, hogy felnőtt? Miért cipeli a fájdalom és a szenvedés összes terhét és szépségét a vállán?

Az igazi nő mögött ott vannak az ex-ek: ex-pasik, ex-barátok, ex-munkahelyek. Az a bizonyos „x”- betű: valahonnét kimenni, kijönni. Igen, ezek az „ex”-ek a gyökerei is: ahonnan jön, ahonnan újra elindul. Mert a bejárt útra visszataláláshoz elejtett morzsák vezetnek. A kérdés nem az, hogyan találjon ugyanoda vissza, hanem az, hogy vissza kell-e térnie.

Az igazi nő mögött emberek örök körtánca áll: félreértések, megcsalások, pofonok: azok, amelyeket adott, azok, amelyeket kapott, és azok is, amelyek elől kitért. Ott a vágy, hogy értelmet adjon az értelmetlennek, és megértsen akkor is, amikor nincs mit érteni.

Az igazi nő szemén keresztül látható a lelke, gyengédség iránti vágya. Az igazi nő maga a szerelem. Kiszámíthatatlan, izgalmas és titokzatos. Legfőképp szabad, és a férfit is szabadnak szereti.

Az igazi nő mellett néha van egy férfi is.  A nő ránéz és így szól: „örülök, hogy megismertelek” mire a férfi elmosolyodik, és ezt mondja: jó, hogy „napról napra kedvem van téged egy kicsit jobban megismerni”.

Az igazi nő

Az igazi nő minden gondolkodás nélkül nemet tud mondani, mert megélései magabiztossá, határozottá érlelték. Már nem az árnyéka formálja meg, hanem ő alakítja ki saját Fényét, aszerint, éppen melyik szerepében tündököl.

Az igazi nő előtt csodálatos jövője képe lebeg. A „holnap egy új nap”, ami nem fenyegetés, hanem bizonyság számára. Éli az életet, és tudja, bármikor, bármelyik pillanatban újat választhat.

Enrica Tesio cikke alapján írta: Hosszú Szilvia

 

Várunk szeretettel Nőkör közösségünkben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.