A zene szeretetével, a ritmus érzékelésével születtem. Otthon szivacsként szívtam magamba a különleges hangokat, mozdulatokat. Anyukám nagyon szép hangján magyar nótákat és régi slágereket szeretett énekelni, nagymamám csillogó hangjához pedig nagypapám érces, karcos, férfias baritonja társult.

Kisgyermekként még az általános iskola idején kezdtem el táncolni. Nagyon érdekelt a torna, majd világhíres néptáncossá szerettem volna válni, aki a világot járja produkcióival. Végül a balett intézeti sikertelen felvételim után a diszkótáncban találtam meg önmagam.

A tánccal teljesedik ki nőiségem.

Az álmok kissé megkoptak, de a tánc szeretete megmaradt. A táncé, amely a szabadságot jelenti számomra, önmagam megélését, azt a fajta függetlenséget, amelyet a civil életemben is szeretnék megtartani. Felszabadít,  és olyan önkifejezési formát ad, amelyet magaménak érzek.

Tánc közben a bennem rejlő exhibicionizmus előtör, és szemérrmetlenül megmutatom magam, ahogy testem a lelkemben izzó tűz ritmusára mozdul. Nem zavarnak a ráncaim, a hurkáim, csak egy gyönyörű nő vagyok, aki boldogan árasztja magából a szeretetet, a szépséget, a fiatalságot.

Lebegő, földön túli állapotba kerülök, olyan extázisba, amely szinte elemel a talajtól.

Elbűvöl a szenvedélyek tánca.

Szeretem meghódítani a férfiakat, imádom, ahogy észrevesznek, majd minden idegszálukkal rám figyelnek. Megtanultam úgy mozogni, táncolni, amitől már a tekintetükkel felfalnak. Persze vigyázok az egyensúlyra, mert ha túl sokat mutatok, vagy túl sokat adok magamból, akkor azt érezhetik, hogy akár a táncparketten kapható vagyok.

Azt is imádom nézni, ahogy a férfi táncol, erőt, és rendíthetetlen férfiasságot sugározva. Ha együtt mozgunk, megragad a lendülete, szinte elélvezek, ahogy elkap, és a szemembe néz. Ez különlegesebb, mint a szex, mert ebben ott a tűz, a nyers férfierő, ami nemcsak megtart, hanem maga felé húz.

A tánc felkorbácsolja a vágyat.

Mindkettőnkét.

Szeretem, ahogy partnerem szinte a falhoz szögezve áll, meg sem érint, én pedig le és fel mozgok előtte táncolva. Ez észvesztően hat a férfiakra, imádnak nézni. Jóval izgalmasabb így nekik is, nekem is, mintha csak szimplán elkapnának és leterítenének.

Ugyanilyen hatással van rám, ha egy férfi énekel. Szinte megőrülök tőle, annyira kívánom ilyenkor a partnerem. Hisz mi lehet annál csodálatosabb, mint táncolni vele, miközben nekem énekel?

Engem az izgalom éltet. A vadászat, a játék, a becserkészés, a megadás öröme. Amikor eljön az első találkozás, rendszerint azonnal tudom, hogy nem lesz hosszú életű a kapcsolat, de ha ott a szikra, akkor kimondom: „Te vagy az én férfim.” Ő rögtön tudja, miről szól köztünk a dal, és mindent megtesz azért, hogy azt érezzem, ő a világon a legcsodálatosabb, aki csak most, csak nekem adja oda magát. Viszonzásként pedig mi mást kaphatna, mint ugyanezt a feltétlen odaadást?

Szerző: Carta

(A fényképek illusztrációk)

Várunk szeretettel Nőkör közösségünkben.