Érett nőként érett férfi társra vágyom
Hosszú idő után eljutottam arra a pontra, amikor végre megértettem, mennyire értékes vagyok. Mennyi mindent élvezhetek az életből, mennyi mindent vehetek ki magamnak, és mennyi mindent rakhatok bele. Mennyi mindent tudok adni a társamnak, és mennyi mindent kaphatok tőle, aminek befogadására képessé váltam.
Sok-sok átsírt éjszaka, még több önismereti munka, változni, változtatni akarás és döntések sorozata kellett az ide érkezéshez.
Meg persze egy érzelmileg elérhetetlen ember, akit szerettem annyira, hogy az önműködő programjaimat, régi működési sémáimat levessem, belém rögzült hitrendszereimet felülírjam.
Utólag visszanézve az a meglátásom, hogy mindenképpen megérte a feszültségekkel terhes időszakon átvergődni – önmagamig.
Addig a pontig, ahol már ki tudom mondani, hogy a régi sémák nem működnek tovább. Nem alázom meg magam méltatlan szituációkban, nem adok energiát annak, aminek nem érdemes, és nem veszek részt gyerekes játszmákban.
Megérkeztem oda, hogy megértsem, elfogadjam, és szeressem magam. Megnyíltam a szeretet nyújtására és befogadására. Felfedeztem női minőségemet, és megérettem nőiségem áramoltatására. Érett nőként pedig érett férfi társra vágyom.
Nem fiatal kis csitri vagyok, akit elkápráztat pomádé, cicoma, vacsora, autó, talmi csillogás. Nem heherésző tini vagyok, aki első szóra ágyba zuhan. Nő vagyok. Nő, akit elkápráztat a férfi teremtése, alkotása, a lelkesedés, amikor abban tevékenykedik, amiben hisz, újat és eredetit létrehozva. Akit elkápráztat a férfi kedvessége, lelke, szeretete, bátor önfelvállalása. Aki akkor boldog, ha a férfi mer önmaga lenni, magából adni, jelen lenni, és velem lenni.
Társra vágyom. Olyan társra, aki mellettem áll, akivel átbeszélem a nap folyamán történteket, aki elmondja nekem, őt mi foglalkoztatja. Akivel megosztom az érzéseimet, és aki megosztja velem az érzéseit. Ölelésre, simogatásra, fizikai jelenlétre vágyom. Reggelente a társam mellett vágyok felébredni, a hétköznapokat együtt megélni, a vasárnapot ágyban tölteni. Olyan férfira áhítozom, aki felvállalja, hogy én vagyok a legfontosabb az életében. Aki királynéként kezel, hogy én királyként kezelhessem.
Nem futó kaland, rövid ismeretség, szerető, anya vagy barát vagyok. Társ vagyok. Olyan partner, aki segít, támogat, a társa mellett áll. Aki nem oldja meg helyette a problémákat, de a háttérben mindig ott van. Aki nem dönt helyette, de szívesen meghallgat, megbeszél. Aki nem ad tanácsot, nem véleményez, nem ítélkezik, de mindig jelen van.
Hogyan működik a párkapcsolat érett férfi és nő között? Mindig tudunk adni, szeretni a végtelenségig. Szabadságot engedni egymásnak. Szárnyakat adni, bátorítani, erősíteni. Bebizonyítani, hogy együtt mindenre képesek vagyunk.
Szerző: Gürtler Szilvia
Várunk szeretettel Nőkör közösségünkben
7 thoughts on “Érett nőként érett férfi társra vágyom”
Nem bánnék egy ilyen társat magam sem.
Köszönöm a megerősítést. Szerintem amint itt az ideje, megtalálod majd Te is méltó társad. 🙂
Köszönöm a megerősítést. Amint itt az ideje, Te is biztos megtalálod méltó társad. 🙂
Had tegyek egy erősen szkeptikus kiegészítést, kérem cáfoljon aki másképp érzi:
“…és érett nőként miről fogom felismerni az érett férfit? Sikeres, jó megjelenésű (stílusos, márkás ruházat, autó, izmos test – hiszen rendszeresen és nagyrészt önmagával foglalkozik), közvetlen és sármosan közeledik (hiszen nagy gyakorlata van már a nőkben), és saját lakásába vagy házába hív meg kerti partira. Ha esetleg ezek még sem jellemzik, akkor már nem lehet érett férfi, ha választanom kell ezek alapján keresek…”
Kedves Bálint! Ez tényleg erősen szkeptikus kiegészítés 🙂
Amit írtam, az ennek pont az ellenkezőjéről szól. Őszintén? Egyáltalán nem érdekel a külcsín. Egyetlen dolog számít: a belbecs.
Éppen ez az, ami megkülönbözteti az érett nőt az éretlentől. Az a férfi pedig, aki külsőségekkel akar hódítani, szintén éretlen még.
Félreértés ne essék, az írást nagyon jónak tartom. Mint egy álom leírásának, egy elérendő célnak, ahova reményeim szerint minden nő fejlődik és akiknek megfelelő férfiakká a férfiak válnak. És pont úgy érzek, mint Thor korábbi hozzászólásában – társként ilyen nőre vágyok és.. és igazából már csak beszélgetni is jó lenne egy ilyen nővel, hogy legalább tudhassam: léteznek. És valahol ezen a ponton estem ki az álomvilágból, a cikk és kedves cikkíró a Te és Thor közös álomvilágából, és jutott eszembe a gyakorlatias valóság. Hogy ezeket a csillagfényben fogant gondolatokat a nappal fénye, az autók zaja, a kisgyerek sírása, a csekkek, celebek, politikai plakátok szépen elmossák, hogy valójában az erről álmodozó nők többségében el vannak vakulva a sok mindentől, megszólíthatatlanok és nem maradnak beszélgetni – ami az egyetlen módja a belbecs megismerésének. Marad az, amit kívül hordanak az emberek, és ezek a nők szerintem vágyaik és álmaik ellenére ugyanúgy elmennek a megfelelő külcsínekkel fel nem vértezett belbecses emberek mellett. Nem az ő hibájuk, hanem nincs lehetőségük. Na arra szeretnék én valami gyakorlatias álmot olvasni, hogy ezek a találkozások hogy történhetnek meg, mert addig csak a feszültséget érzem az álom és a valóság között. Persze a válasz valahol egyszerű: megfelelő közegekbe, “közösségekbe” járva, de ugye valahol mind ismerjük a nehézségeket. És hogy legyen pozitív felhang a végére: valahol a szénakazalban vannak azok a tűfoknyi helyek ahol ezek az emberek leülnek beszélgetni egymással, és nekem mostanában ha éppen nincs is mágnesem a gyors megtalálásukra, azért nem félek véresre szurkálni a tenyerem az aktív keresés közben. 🙂
Kedves Bálint!
Nagyon szép és igaz, amit írsz.
Én is úgy érzem, hogy talmi dolgokra néha több időt fordítanak az emberek, mint az igazán fontos megélésekre. Érdemes viszont meglátnod, hogy ez egy folyamat. Ki lassabban, ki gyorsabban jut el a felismerésekig, és nyilván akad olyan is, aki el sem jut.
Azért hoztam létre a Nőkör oldalát, hogy segítsem ezt az utat, és átadjak abból, ami bennem van, amit megtapasztaltam.
Coach-ként elhivatott vagyok arra, hogy támogassak, és ha egy-egy gondolattal picit más megvilágításba tudom helyezni a megéléseiket, akkor már elértem a célom. 🙂
És a jó hír a végére: vannak ilyen nők. Nap mint nap találkozom és beszélgetek velük.
Nyisd ki a szíved, és meglátod, ők is megnyitják a magukét. Nem elérhetetlenek: csak védekeznek. Idő kell az olvadáshoz.