Emeld fel a fejed, élj felfelé!

Emeld fel a fejed, élj felfelé!

Sok a sebzett, harcos nő a világban. Megbántott kislányokként délibábos jelmezbálban, álruhába bújva hordjuk szívünket a tenyerünkön, féltve a további sérülésektől. De elzárva, elrejtve azt, akik vagyunk, nem élhetünk teljes életet, s tán sosem érkezünk meg a bennünk élő istenihez, akik mindennél igazabbul vagyunk. Félve, remegve nem jutunk el önmagunkhoz, ahhoz, ami lehetséges számunkra. Rejtve marad mindaz, amiért jöttünk, amiért asszonysorsot vállaltunk ebben a világban.

Hiszem, hogy ott szunnyad a sebek alatt mindaz, aki vagy. Tudod, hogy ott őrzöd kelyhedben a Te nagy élettervedet. Talán félsz, nem mersz kilépni a falaid mögül, mert e sebek lelkedben még lángoló táncot járnak. Talán nem tudod hogyan, miképp lehetne újra bízni, hinni, kapcsolódni, élni…

élj felfelé

A kiút, a megoldás nem a további falak emelése, hanem a meglévők leengedése, és visszatérés az életbe. A lélek felébresztése az álomból. A múlt meggyógyítása, az érzelmek áthangolása, és a mélyből való fizikai energiaszint emelése. Megbocsátani, elengedni, az életünket nem túl komolyan venni lenne jó. Megélni a lét könnyűségét. Újra gyermeki hittel, és erővel varázsolni. Bízni az élettervben, amire szerződtünk önmagunkkal. S ha szükséges, átírni azt, ami volt, ami mögöttünk van, azért, hogy újrakezdhessünk, újrateremthessünk. Ne feledd sosem: nőként erre bármikor képes vagy!

Emeld fel a fejed, élj felfelé!

A női erők útjelzők, segítenek neked, hogyan élj felfelé. Őserőd a lágy, megengedő Jin erő. Ha sokat fájtál, nagy csaták után vagy, talán túlcsordult egy picit a Jang, s te segíthetsz neki visszatérni, visszaszelídülni.

élj felfelé

Ha volt, hogy sokáig másban kellett lenned, s cserben hagytad magad, talán elfolyt, elfogyott a Jin. Segíthetsz neki megszületni, újra erejébe állni, benned. Törekedj vissza az eredő erődbe, megtalálni a te női utad. Ami elfogadó, passzív – követő szándék kell legyen, sosem az elutasító, az aktív cselekvő, az előre törő.

A nő befogad, mindent és mindenkit magába ölel. Ahogyan befogadja a múltat, s nem feledi, de megbocsátó, tovább engedő. Hagyja, hogy az élet éljen, s ha már rajta keresztül folyt, nem birtokolja, nem köti magához a múlttal. Nem dédelgeti túl soká fájdalmát, mert a fájdalom megkérgesít. Ha a nő éli önmagát, hagyja, hogy irányítsák, vezessék a táncban,  megengedi a Sorsnak mindazt, amit vállalt életével. S engedi, hogy női útja kiteljesítse önmagát.

élj felfelé

Egy nő, amikor odaadó, megosztja mindazt, ami benne van. Értő, figyelő, középpontba fogadó erő. Lelkével, figyelmével, testével követi a férfit, de csak belülről, forrásából lép. A férfi erejét megérlelő, s a nyilat kilőni segítő. Egy nő mindig türelmes, várakozó, várja, hogy a sok Jang dinamika előretörjön, cselekvésre késztesse, de nem ő megy elől. Nem lép előbb, minthogy a lépés ideje eljönne. A nő áramló, árnyjáték a falon.

Mindig a nő hozza létre, amit a férfi akar, hisz a férfi az akarat maga, a nő a teremtőerő. A férfi az első lépés, a kilőtt nyíl, a gondolat, ami előretör, behatol. A nő a megfeszülő íj, mindig csak a második szándék. Az alkalmazkodó jel. Hisz lágysága, finomhangolású lelke, érzelmi nagysága, lelki ereje minderre képessé teszi őt.

Túl sok férfi energiával lefelé éled magad

A túl sok irányítási kényszer, a vezetői ambíciók mind maszkulin erők. Nincs vele gond, csak tudd, ha vezetsz, sok lesz benned az akarás. A férfi erő meghatároz, megalkot, magot vet, ettől aktív jegy. A Jang a középpontból eltávolító erő, mintegy centrifugálisan szétterjedő, elárasztó, betöltő.

Amikor benned valaki előre megy, támad, akár lerohan, tudd, épp férfi vagy, a férfi lélekrészed vezet. Amikor egy nő érvényesít, előtte sok Jang erőt vesz hozzá segítségül. Meghívja magában a férfi Isteneket vacsorára.

élj felfelé

Mindig a Jang kezdeményez, sosem a Jin, a férfié az első szándék, a nő követő, megengedő minőség. Sok nehéz sorshelyzet, életfeladat állít minket, nőket férfi szerepbe. Ilyenkor lefelé élünk, az anyagban. Megszilárdulunk. Harcos amazonokká válunk.

Ily módon is kell élni, hisz a két pólus örök körforgásban tart minket, nem is létezhet egyik a másik nélkül. De érdemes figyelmesnek lenni rá, hogy mikor minek az erőterében vagyunk, s akképp segíteni magunknak visszatérni a középpontba.

Mivel – sajnos – a megszokások rabjai vagyunk, könnyen belefeledkezhetünk egy élethelyzetbe, szerepbe. Törekedjünk időszakonként odaülni a kályha mellé, megmelegedni, gyújtani egy gyertyát a léleknek, akik vagyunk, és megkérdezni tőle “hogy vagy? Mondd, miben segíthetek?” Ha jól figyelünk, észrevehetjük, hogy bennünk a nagy Jang erő, erős akarattal eloltja-e a lángot, vagy fellobbantja, s gyengéd Jin erejével új útra hív el minket….

 

Szerző: Csete Nia, Life- és Egészség coach

Várunk szeretettel Nőkör közösségünkben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.