Életem és teremtés az érett férfi társ oldalán

Életem és teremtés az érett férfi társ oldalán

Majdnem egy évvel ezelőtt írtam meg a cikkem arról, hogy érett nőként érett férfi társra vágyom. Talán eszembe sem jutott volna átolvasni, vagy elgondolkodni az írás tartalmán, ha a napokban nem osztja meg valaki egy részletét.

Ahogy olvastam, a szívemet a torkomban éreztem dobogni, hiszen minden megvalósult, amit leírtam.

Akkoriban éppen ott tartottam, hogy elég volt a kesergésből, szenvedésből, ideje új irányt szabnom az életemnek. Már Máltán éltem, de még nem zártam le teljesen egy kapcsolatom. Ez nem fizikai lezárást jelent, mert az már megtörtént jóval előbb, hanem érzelmi lezárást – amihez szükségem volt arra, hogy magamban tisztázzam a saját elvárásaimat.

Úgy éreztem, nőként megérettem már arra, hogy egy minőségében szintén érett férfi társ legyen mellettem. Leírtam, milyen partnerre vágyom, milyen életet szeretnék. 2,5 hónappal később Máltán találkoztam a szerelmemmel, akivel pár napja költöztünk össze. Rohamtempóban haladt a kapcsolat, mert végig ott volt mögötte a bizonyosság, hogy együtt szeretnénk élni, együtt szeretnénk teremteni.

érett férfi társ

Tavaly azt írtam:

„Olyan férfira áhítozom, aki felvállalja, hogy én vagyok a legfontosabb az életében. Aki királynéként kezel, hogy én királyként kezelhessem”.

Azt gondolom, amikor egy férfi mindent felszámol a régi életében, és átköltözik hozzám egy másik országba, új életet kezdeni, azzal minden szónál ékesebben kinyilvánítja, hogy én vagyok a legfontosabb az életében. És amikor én befogadom őt az életembe, teljes erőbedobással építve a közös jövőnket, azzal kinyilvánítom, hogy ő a legfontosabb az életemben.

Leginkább mégis ez a rész ütött meg az újraolvasáskor:

„Társ vagyok. Olyan partner, aki segít, támogat, a társa mellett áll. Aki nem oldja meg helyette a problémákat, de a háttérben mindig ott van. Aki nem dönt helyette, de szívesen meghallgat, megbeszél. Aki nem ad tanácsot, nem véleményez, nem ítélkezik, de mindig jelen van.

Mindig tudunk adni, szeretni a végtelenségig. Szabadságot engedni egymásnak. Szárnyakat adni, bátorítani, erősíteni. Bebizonyítani, hogy együtt mindenre képesek vagyunk.”

Pontosan ezt az életet teremtettem meg magamnak, teremtettük meg közösen. Szabadságot adunk, és szabadságot élvezünk. Bontogatjuk szárnyaink, az egekbe emeljük egymást. Adunk, befogadunk, csiszolódunk, súrlódunk. Tanuljuk egymást, a kapcsolatot, a csodát, amit együtt élünk.

Néha még visszacsúszom a régi sémákba. Ilyenkor megoldásokat kínálok, ötletelek, segíteni akarok, aztán pár perc után észreveszem, és leállítom magam. Hiszen érett, felnőtt emberek vagyunk, akik meg tudjuk hozni a saját döntéseinket – elég megbeszélnünk, közösen gondolkodnunk. Elég jelen lennünk, bíznunk, hinnünk.

érett férfi társ

Időnket, energiánkat, odafigyelésünket, szeretetünket mind-mind beletesszük a kapcsolatba, amiből aztán külön-külön és együtt is aratunk, a terveinket pedig sorra valósítjuk meg.

Csodálatos, hogy mindazt, amit egykor elképzeltem, képes voltam valóra váltani. Változás, fejlődés, tudatosodás van mögötte, és annak hite, hogy megértem rá, megkaphatom. És hogy milyen az élet egy érett férfi társ mellett? Még annál is fantasztikusabb, mint ahogy megálmodtam. 😀

Szerző: Gürtler Szilvia

Ps: Igazán kíváncsi vagyok, miről fog szólni 1 év múlva a következő visszatekintésem.

Várunk szeretettel Nőkör közösségünkben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.