Csingi a karácsonyi vásár forgatagában

Csingi a karácsonyi vásár forgatagában

          Várom már a karácsonyt – mondta Csingi.

          Én is. Te miért várod? – kérdezte a mamája.

          Azt nem tudom. De holnap megírom, mit kérek ajándékba.

          Ez jó ötlet -nevetett fel az anyukája. – Akkor menjünk el ma az adventi vásárba!

          Jó, menjünk! – ugrándozott Csingi.

Hamarosan fel is kerekedtek. Ahogy megérkeztek a vásár helyszínére, Csingit elvarázsolta a sok színes, pörgő-forgó játék, a nevető emberek, a forralt bort iszogató párok, az élőszobrok, és a bábosok. Még soha életében nem látott ekkora nyüzsgést. Kapkodta a fejét jobbra-balra, azt sem tudta, melyik bódéhoz, pulthoz rohanjon oda.

karácsonyi vásár

          Haladjunk sorjában – javasolta a mamája. – Nézzünk meg mindent szépen lassan, talán kedvet kapsz még valami mást is kívánni a Télapótól, mint amit eredetileg gondoltál.

          Ó, lehet. Annyi minden van itt. Talán szeretnék egy babát. Meg egy párnát. Meg színes szappant. – mutatott körbe Csingi.

          Csak lassan, nézz körül alaposan, és válassz egyvalamit, amit szeretnél magadnak.

Elindultak a sorok között. Szépen apránként megnézegették a díszes kézimunkákat, a hímzett terítőket, a varázslatos ruhákba öltöztetett babákat.

A zsongás-zsibongás, a színes forgatag annyira elszédítette Csingit, hogy azon vette észre magát, ő már egy másik világban van. Ugyanolyan volt, mint az előző, de valahogy mégis más. Például nem volt már vele az anyukája. Aztán meg másféle bódék voltak ott. Ó. A pultok mögött pedig fura lények ültek, és fura nyelven halandzsáztak.

          Hol vagyok? – tette fel a kérdést Csingi az első arra rohanó apró lénynek.

          Meseországban vagy.  – válaszolta valaki a háta mögül.

          Ó. És hogy kerültem ide? – sírós hangja magát is meglepte.

          Úgy, hogy a szívedbe néztél. Ott vagyunk benne mindannyian.

          A szívemben? De még sose találkoztunk – fordult a kis zöld manó felé Csingi.

          Azért nem találkoztunk, mert eddig még nem néztél bele a szívedbe.

          És most hogyan? Mi történt?

          Annyira vágyódtál, annyira akartál kapni valamit, hogy ide toppantál. Úgyhogy gyere, nézz körül, és válogass. Nézd meg, mi az, amire igazán vágysz – hívta őt a manó.

karácsonyi vásár

Csingi körülnézett. Mindenfelé gyerekeket látott, akik tátott szájjal nézelődtek. Némelyikük keze annyira tele volt játékokkal, hogy már alig bírt lépkedni tőlük. Némelyikük mesét hallgatott, amit egy tündér olvasott fel, mások a bábos előadását nézték. Volt olyan is, aki az óriáskerékre ült fel, és onnan integetett sikongatva.

Most mit csináljak? – gondolta Csingi. Anya sincs itt, hogy segítsen. Hogyan válasszam ki így az ajándékom? Hogyan találom ki, melyiket vihetem el?

          Ezen ne töprengj – mondta  a manó.

          Te látod, amit gondolok? – csodálkozott Csingi.

          Nem látom. Érzem.

          De hogyan?

          Azért vagyok itt, hogy veled legyek, kísérjelek, és segítselek, ha eltévednél. Meg hogy a mamád helyett mamád legyek.

          Hát jó. Akkor vezess – adta ki az utasítást Csingi.

A manó pedig elindult. Átvágtak a bódék során, a téren, mentek folyosókon át. Csingi nem is gondolta, hogy ekkora nagy ez a vásár. Olyan volt, mintha hosszú ideje követné már a Manót, de még mindig nem álltak meg.

Aztán olyan hirtelen torpant meg előtte a vezetője, hogy kis híján orra bukott benne.

          Miért álltunk meg? – kérdezte.

          Azt hiszem, lassan a megfelelő helyre érkezünk.

          De hát itt semmit nem látok, csak sétáló embereket, meg egy erdőt.

          Nézz körül kicsit jobban. – válaszolta a manó.

karácsonyi vásár

Csingi felemelte tekintetét és elkezdte figyelni az embereket. Először a nagymamáját ismerte fel. Boldogan mosolyogva gyúrta a tésztát a kemence mellett. Aztán meglátta a nagypapáját, ahogy az ő biciklijét javítja. Majd észrevette a testvérét, amint nagy bőszen rajzolt valamit.

          Apa! – kiáltott fel, amikor a szép szál emberre nézett, aki egy kis furulyát farigcsált.

          Anya! – mondta, amikor meglátott egy nőt, aki csodaszép csokrot kötözött egy fa alatt.

          Miért van itt a családom? – kérdezte a manót.

          Azért vannak itt, hogy meglásd, mivel foglalatoskodnak éppen a szívükben. Látod? A nagypapád a Te biciklidet javítja, hogy holnap újra azzal mehess az iskolába. Nagymamád neked süti a kedvenc süteményeidet. Apukád neked faragja a furulyát, anyukád pedig egy virágcsokrot készít, hogy minden nap, amikor rá nézel, Ő jusson eszedbe. A testvéred pedig elkészíti neked azt a rajzot, amit a múltkori álmodról meséltél neki. Azt szeretné, ha minden alkalommal, amikor a rajzra pillantasz, újra abba a csodálatos világba juthatnál, ahol olyan jól érezted magad.

          Ó. De én babákat akarok, meg playmobilt, meg …. – toporzékolt Csingi.

Aztán eleredtek a könnyei. Hirtelen rádöbbent, hogy legeslegjobban a családját akarja maga mellé. Az a legnagyobb ajándék, ha együtt lehetnek, és hallgathatja az ismerős, megszokott zajokat, ott lehet mellettük.

          Vissza akarok menni az igazi világba.– hüppögte Csingi. – A mamámat akarom.

          Lám-lám, akkor megtaláltad azt az ajándékot, amit leginkább magaddal szeretnél vinni?

Csingi könnyes szemmel bólintott.

          Akkor gyere, visszavezetlek. – fogta meg Csingi karját a manó.

karácsonyi vásár

Húzta-húzta maga után az elcsendesedett kislányt a rengeteg árus között. Kerülgették a bohócokat, az ugrándozó, visítozó gyerekeket, a nyalókától ragacsos szájú apróságokat, és a hullámvasúton sikoltozó lányokat, fiúkat. Csingi kapaszkodott a manóba, dehogy merte elengedni őt. Aztán egy pillanatra megálltak, és ő lehunyta a szemét.

Amikor kinyitotta, ismét anyukáját látta maga mellett. Őt szólongatta:

          Csingikém, hát miért nem válaszolsz? Melyik játékot szeretnéd, kiválasztottad? – kérdezte az anyukája.

          Anya, én csak veletek szeretnék lenni. Azt szeretném, ha áthívnád papáékat is, legyünk együtt mindannyian.

Az anyukája csak nézett rá, furcsállotta a hirtelen változást, de nem szólt semmit. Örült neki, hogy a lánya ilyen fontosnak tartja az együtt töltött időt. Az ajándékot pedig már úgyis megvették, és milyen jó lesz, ha mindannyian ott lesznek, hogy közösen játsszanak vele.

Mosolyogva megsimogatta Csingi arcát, és elindultak hazafelé. Útközben a cserfes kislány nagyon szótlanná vált. Egész úton hazafelé azon gondolkodott, vajon mi történhetett vele. Hogy került egy másik világba? Lehet, hogy az egészet csak képzelte?

Akárhogy is, megértette, az a legfontosabb, hogy a szerettei körülötte legyenek. Úgyis annyi játéka van már. Nem vágyik többre.

Valami sokkal különlegesebbet kapott itt a karácsonyi vásár alatt. Lesz még ideje ezen töprengeni. Meg azon a furcsa melegségen is, amit a szíve körül érzett.

 

Szerző: Gürtler Szilvia

A képek illusztrációk. Forrás: pixabay.com

 

Várunk szeretettel Nőkör közösségünkben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük