A csend hangjai, avagy mi van a szavakon túl

A csend hangjai, avagy mi van a szavakon túl

Elgondolkodtál már azon, mennyi féle csend létezik? Összeszámoltad már, hányféle módon tudunk mi, nők, hallgatni? Megfigyelted már, milyenek a csend hangjai bennünk?

Létezik a boldogság csendje. A szomorúság csendje. A neheztelésé. A békéé. A szerelem és a harag csendje.

Van az a csend, amikor feleslegesnek érezzük a beszédet. És van az, amikor képtelenek vagyunk beszélni a másikkal, a másikhoz.

Léteznek a csend hangjai bennem, benned, közöttünk.

Léteznek azok a szavak, amelyeket egyszerűen nem tudunk elmondani. Aztán ott vannak azok a szavak, amelyeket nem akarunk, vagy nem merünk hangosan kimondani.

Végtelen változata létezik a csendnek. És végtelen annak a variációja, ahogyan megéljük a csendet. Talán a csend egészen mást jelent neked, mint nekem – talán a közöttünk ugyanabban a pillanatban megjelenő csend mindkettőnkben teljesen más jelentéssel bír.

csend hangjai

Néha nincs szükségünk szavakra, néha viszont nagyon is. Azért, hogy megértsük egymást, hogy beszéljünk arról, mi húzódik meg a csend mögött. Hogy legyen bátorságunk megmutatni, kimondani a legmélyebb érzelmeinket, a mélyben áramló gondolatainkat, a mélyre temetett titkainkat.

Felszabadulunk, amikor merünk nemet mondani, amikor végre ki merjük mondani, amit tényleg gondolunk. Akkor is, ha azt hisszük, ez nem lesz kellemes a másiknak. Mégis, ez az a pillanat, amikor meg merjük mutatni legmélyebb önmagunkat, amikor igazán láthatóvá válunk.

Amikor nem beszélünk, akkor védekezünk. Ugyanúgy, ahogy a szavainkkal néha támadunk. Mert gyávák vagyunk megmutatni az igazi gondolatainkat. Félünk. Félünk attól, hogy nem fogadnak el, hogy nem leszünk elég szerethetőek, hogy megbántjuk a másikat, és ezzel elveszítjük őt.

Pedig éppen az ellenkezője igaz. Csak az őszintén kimondott szavaink képesek továbblendíteni bennünket a csenden, és újradefiniálni a kapcsolatunkat. Abban a pillanatban, amikor hallhatóvá válunk.

Mert a csend egyben elszigetelődés is. És ha elzárjuk magunkat a külvilág elől, a külvilág is elzárkózik előlünk. Megrekedünk a csendben.

csend hangjai

De a világ csak akkor nyílik meg, amikor mi is megnyílunk. Amikor tudatossá válunk az érzelmeink felismerésére, elfogadására és kifejezésére. Ám attól fogva, hogy erre képesek vagyunk, a csend megváltozik bennünk.

Akkortól olyan kapcsolatokat építünk, ahol nincs szükség az elzárkózás csendjére. Ahol a szavaink megértetnek, simogatnak és gyógyítanak. Ahol a csend hangjai megnyugtatnak.

szerző: Gürtler Szilvia

Várunk nagyon nagy szeretettel Nőkör közösségünkben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.