Több mint 2 évvel ezelőtt azzal zártam a cikkem, hogy kíváncsi vagyok, miről írok majd egy év múlva. Nos, az elmúlt jónéhány hónap ismét fordulópontokat hozott, ahol újradefiniáltam önmagam, és azt, hogy ki vagyok én. …
Talán a tündérmesék tehetnek arról a tévedésről, hogy azt hisszük, a kapcsolatokat készen kapjuk. Azt képzeljük, hogy a szerelem majd úgy fog megérkezni az életünkbe, mint a királyfi fehér lovon.
Andi szomorúan bandukolt hazafelé az esőben. Fejét lehorgasztotta, miközben arcán peregtek végig a könnyei. Szégyellte magát.
Szeretetre vágysz? Szeress!
Mondotta volt Marcus Valerius Martialis római költő jó néhány évszázaddal ezelőtt…
Méghozzá először is ÖNMAGADAT!
Egészítem ki én a fentieket elmúlt 40 évem tapasztalatát felhasználva.
Majdnem egy évvel ezelőtt írtam meg a cikkem arról, hogy érett nőként érett férfi társra vágyom. Talán eszembe sem jutott volna átolvasni, vagy elgondolkodni az írás tartalmán, ha a napokban nem osztja meg valaki egy részletét.
Ahogy olvastam, a szívemet a torkomban éreztem dobogni, hiszen minden megvalósult, amit leírtam.
A szakítás önmagában egy nehezen feldolgozható esemény. Idő kell hozzá. Számomra a feldolgozási szakasz kettős: egyrészt hagyom, hogy átéljem, megéljem az érzelmeimet, másrészt nagyon is tudatosan próbálom magam átlendíteni a nehéz időszakon. Ennek a kombinációnak a skizofrén verziója az, hogy ösztönösen ostorozom és kínzom magam, vagyis zsigerből csinálok olyan dolgokat, amelyek hátráltatják a felépülésemet.
Egyetlen találkozás ezernyi szikrát szórt szét bennem. Bennünk. És ehhez a találkozáshoz a Tinder, mint online társkereső egy csatorna volt. Egy olyan csatorna, amely lehetőséget biztosított arra, hogy egy holland férfi és egy magyar nő találkozzon Máltán.
1997-1998-ban kezdődött minden. Mikor még betárcsázós internetünk volt, és csak délután 6 után lehetett gép elé ülni, mert akkor volt olcsóbb a vonal.
Nem vagyok híve a netes ismerkedésnek. Annak ellenére sem, hogy körülöttem igen sok a pozitív példa, több ismerősöm is az interneten találta meg a párját. Épp ezért vetettem bele magam én is. Többször is. Hogy majd hátha. Minden egyes alkalommal megfogadtam, hogy „na, akkor most ez lesz az utolsó”, később mégis úgy döntöttem, hogy „teszek még egy utolsó próbát”. (A történetben szereplő neveket természetesen megváltoztattam.)
Találkozásunk szétrobbantotta addigi világunk. Ezer darabra tört bennünk és körülöttünk mindent. Sőt. Olyannyira összedarált bennünket, hogy teljesen elveszítettük Önmagunk.