Az érzéki a tűz, varázslat, vágyakozás, izgalom, szexualitás, lelki-érzelmi ráhangolódás elegye.
A zene szeretetével, a ritmus érzékelésével születtem. Otthon szivacsként szívtam magamba a különleges hangokat, mozdulatokat. Anyukám nagyon szép hangján magyar nótákat és régi slágereket szeretett énekelni, nagymamám csillogó hangjához pedig nagypapám érces, karcos, férfias baritonja társult.
Pár évvel ezelőtt kimentem Németországba örömlánynak. Engem is meglepetésként ért, hogy éppen ebben a szakmában leszek megbecsülve. Egy barátnőm biztatott, jó kereseti lehetőség, próbáljuk meg. Nekem nem volt állásom, már régóta azzal küzdöttem, mihez kezdjek. Annyira el voltam keseredve, hogy átgondoltam, és úgy döntöttem, belevágok. Lakást szerettem volna venni, illetve addig is biztosítani magamnak egy albérletet. Otthon nem maradhattam, így ez egyfajta menekülés is volt részemről.
Mindig vonzott a szexualitás, az érzékiség, és a fantáziám is élénk, bár előtte sosem csináltam ilyet, és rettenetesen meg voltam rémülve. Arra, ami ott fogadott, még így sem voltam felkészülve.
Úton-útfélen a nővé- férfivá válásról beszélünk, olvasunk. Női-férfi minőségeket keresünk. Felnőtt kapcsolatokat. Nyitott, elfogadó, megértő, támogató közeget.
Elvárjuk, hogy nőként tekintsenek ránk a férfiak, miközben mi sem tudjuk, mit jelent igazán nőnek lenni. Legyenek elég erősek, hogy támaszunkként működjenek, miközben minden szavunkkal, tettünkkel gyengítjük őket. Kétségbeesetten vágyunk arra, hogy valaki vezessen végre, miközben ragaszkodunk ahhoz, hogy kezünkben maradjon az irányítás. Hát hogyan hagyjuk így férfinak lenni őket?