Browsed by
Kategória: Élet

Örökül hagyni gyermekeimnek

Örökül hagyni gyermekeimnek

Izgalmas, és talán az egyik legfontosabb kérdés az életünkben, hogy mit akarunk örökül hagyni gyermekeinknek. Kacsalábon forgó palotát? Kimeríthetetlen bankszámlát? Folytonos bevételt termelő vállalkozást? Biztonságos(nak gondolt) életet?

Én ma már valami egészen mást szeretnék örökül hagyni gyermekeimnek, mint azt gondoltam akár 10 évvel ezelőtt. Ahogy változott az életem, a világlátásom, teljesen megváltoztak a prioritásaim.

Olvass tovább Olvass tovább

Ha az életem regény lenne…

Ha az életem regény lenne…

Eljátszottam a gondolattal, hogy ha az életem regény lenne, mi lenne benne a szerepem. Én lennék a pökhendi grófkisasszony, aki tisztában van a szépségével és úgy játszik a férfiak érzéseivel, ahogy neki tetszik? Vagy én lennék a bögyös konyhalány, akinek minden vágya, hogy az úrfit az ujja köré csavarja? Vagy a kedves nagynéni, aki imádja testvérei gyermekeit? Egy zsémbes öregúr a szomszéd portáról, vagy a jóképű joghallgató, aki politikai karrierről álmodik?

Olvass tovább Olvass tovább

A mosolyodra és a palacsintákra emlékezem

A mosolyodra és a palacsintákra emlékezem

Pirospozsgás arcod látom magam előtt. Palacsinta sütés közben különösen erősen. Emlékszem, ahogy vártál bennünket mosolygósan, lekvárral, túróval, és rengeteg finom palacsintával. A túrótölteléket csak Te tudtad úgy elkészíteni, ahogy imádom. Talán beletöltötted a szereteted, soha ki nem mondott szavaid is.

Olvass tovább Olvass tovább

Modernkori Kis Hableány átirat

Modernkori Kis Hableány átirat

Hol volt, hol nem volt, messzi vizeken túl élt egyszer egy kis hableány. Ez a kicsi leány egy óriás nagy palotában éldegélt édesapjával, és húgával. Gyönyörű vízi liliomok, pompázó tengeri rózsák és csillogó kardvirágok között úszkálhatott egész álló nap.

Olvass tovább Olvass tovább

Emlék mozaikok. Lányomnak szeretettel

Emlék mozaikok. Lányomnak szeretettel

Hallom, ahogy sírsz a szobádban.

Még nem alszod át az éjszakát. Azon gondolkodom, felkeljek-e hozzád, vagy hagyjam, hogy álomba sírd magad. Egyesek szerint mindig fel kell venni a gyereket, amikor sír, ne érezze magát soha egyedül. Mások azt javasolják, hagyjam sírni, megszokja majd, s ha megtanulja, hogy nem veszik fel mindig, végül átalussza majd az éjszakát. Melyiknek higgyek? Melyik alapján cselekedjek?

Míg ezen morfondírozom, elszenderülök.

Olvass tovább Olvass tovább

Úton hazafelé, a szeretett otthon melegébe

Úton hazafelé, a szeretett otthon melegébe

Anyuka szorosabbra húzta magán a sálat. Órák óta bandukolt a hóban, fagyban. Lyukas csizmáján keresztül beszivárgott a nedvesség, és szinte jéggé dermesztette lábait. Kezén a kis kötött kesztyű mit sem melegített, ugyanúgy átfújt rajta a szél, mintha rajta sem lenne. Szövetkabátja lucskos volt a ráhulló hópelyhektől.

Olvass tovább Olvass tovább