A Mikulás varázslat

A Mikulás varázslat

Gyermekként nagyon élveztem a téli várakozás napjait: kívánság-levelet írni, csizmámat kitenni, majd lesni, hogy mikor kopogtat a Mikulás az ablakon. Kirohanni a hóba, és csodálkozni, hogy minden hónyom nélkül is odajutottak a nekem szánt meglepetések, ahova terveztem.

Már nem emlékszem pontosan, mikor tudtam meg, hogy nincsen Mikulás. Vagyis, hogy mikor kényszerültem bele egy olyan világba, ahol azt kell mondanunk, hogy a Mikulás nem létezik.

Hozzám szerencsére azért még egészen sokáig járt. Szerettem a havat, és a meglepetést: azon morfondírozni, hogyan is történhetett, hogy minden ajándék az ablakba került, amikor pedig minden családtagom ott volt a szobában.

Tudom, már fel kellett volna nőni, de én még mindig készségesen együttműködtem ebben a titokzatos játékban. Amikor a szüleim próbáltak rá utalni, hogy felnőtt vagyok… én azért büszkén jeleztem, hogy már kint árválkodnak a csizmáim az ablakban.

mikulás

Azt hiszem, ez a világ így volt tökéletes nekem. Nem is a csokoládék érdekeltek, vagy a nagyobbnál nagyobb meglepetések. Hanem az a mámor, hogy valami titkos varázslat részese vagyok. Egy szervezkedésé. Lehet belül egy kicsit arra vágytam, hogy a felnőttek is játsszanak tovább. Mintha vissza szerettem volna őket is rángatni abba a világba, ahol éltem. Azt akartam, hogy a csodák tartsanak örökké. Nincs határ, mert a varázslat nem 0-7 éves korig jár!

Aztán egy nap már nem volt ott semmi. Néztem az ablakomban, a kitaposott csizmáimban, kerestem a szobám polcain: csak az üresség fogadott. Kicsit még most is belenyilall erre az emlékre valami a szívembe.

Talán ezért van, hogy a mai napig próbálom az embereket meglepni. Mindig hagyok valami apróságot magam után. Párnák alatt, cipőkben, könyvek között, polcokon. Persze nem csak az ünnepekkor. Hiszem, hogy szükségünk van arra, hogy a csodákat végtelenné tegyük.

mikulás

Teremtsünk valami olyat, amit csak mi tehetünk meg. Hiszen rajtunk múlik, hogy a Mikulás varázslat elkísérjen minket és gyerekeinket egész életen át.

 

Szerző: Albert Tímea

Várunk szeretettel Nőkör csoportunkban.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.